Prológus

Sziasztok. Brandon Lahey vagyok, ez pedig az Éhezők viadala fanfiction-öm prológusa. A történet a Katniss Everdeen-féle felkelés utáni eseményeket meséli el, egy kicsit más formában. Az én verziómban ugyanis a Collins-féle THG nem happy end-del ért véget... Jó olvasást!

***

A harc véget ért, a radikálisok bűnei pedig mind megtorlásra kerültek. Katniss Everdeen, Peeta Mellark, Finnick Odair, Gale Hawthorne, Alma Coin, Effie Trinket, Plutarch Heavensbee, Beetee, Pollux, Tigris, Annie Cresta, Enobaria mostanra kereszten feszülnek, kivégzésüket pedig élőben közvetíti a tévé. Hiába, ha elrettentés kell a népnek, megkaphatják.

Snow elnök a kerek asztalnál ül, körülötte az emberei. Mindannyian egy mondatra várnak: egyetlen mondatra, ami után végre neki kezdhetnek a tárgyalásnak.

Ebben a pillanatban ki is nyílik a terem ajtaja, és belép rajta egy jó erőben lévő, izmos Békeőr, aki az elnöke felé intézi szavait.

-          Snow elnök.

-          Frad – biccent komoran.

-          Katniss Everdeen is kilehelte a lelkét a kereszten. Vége van.

-          Azt mondod, vége van, Frad? – emelkedik fel a székéből Snow elnök. – És azt tudod-e, hogy valaminek a vége, az egyben valami újnak a kezdete is?

-          Ezzel mire céloz? – kérdezi Antonius, a legújabb Játékmester-tanonc.

-          Az új korszakra célzok, ami Katniss Everdeen halálával és ezzel a tárgyalással kezdetét veszi Panem történetében. Köszönöm, Frad, elmehetsz.

A Békeőr fejet hajt elnöke előtt, utána pedig elhagyja a szobát.

-          Azt mondom, emberek – veszi ismét magához a szót Snow elnök –, kezdjük el azt, amiért ide jöttünk.

Az elnök ekkor hirtelen a szájához kapja a kezét. Valami nem stimmel. Mintha valami fojtogatná belülről, és ez végül felköhögött fekete váladék formájában tör elő belőle. Nyavalyás rák. Még jó, hogy nem a trónutódlás az összejövetel tárgya.

-          Segítsünk valamiben, elnök úr? – csapja meg Snow fülét az újdonsült Főjátékmester hangja.

-      Amennyiben tényleg hűséges hozzám, egyelőre nem kell a segítsége. Mert ugye hűséges hozzám és bízhatok magában?

-          Természetesen – bólint a férfi.

-     Ezt örömmel hallom. Mert az, amiért most összegyűltünk, az a radikálisok bűneinek megtorlása. Mert azt ugyebár egyikünk sem akarhatja, hogy újra olyan szörnyű dolgokon kelljen keresztül mennünk, mint Katniss Everdeen felkelése, vagy mint ez a múlt heti repülőgépes katasztrófa. Mivel ezeket senki se akarja közölünk, valamivel meg kell állítani a lázadókat. Mit tanítottam, Antonius? Mi a félelemkeltés és a megtorlás legjobb eszköze?

-          A tétek emelése –válaszolja a fiú.

-          Pontosan. A tétek emelése miatt fogjuk ebben az évben a lázadók gyerekei közül kiválasztani a versenyzőket. Ez az, amiért most összegyűltünk, Antonius. Neveket akarok. Konkrét neveket. Nekem megvan a számontartásom.

-       Ahogy parancsolja –szólal meg a Főjátékmester, majd pedig egy kalapot helyez maga elé, benne Panem történelme összes lázadójának nevével. Elsüllyeszti a kalapban kezét, és kiemel egy cetlit – Gale Hawthorne, Tizenkettedik Körzet.

-          Jonathan Hawthorne – mormogja az elnök.

-          Susan Pevensie, Hetedik Körzet.

-          Edmund Pevensie – érkezik Snow-tól a válasz.

-          Melissa Tyler, Tizedik Körzet.

-          Neki volt a lánya, akit Regina…? – kotyog közbe Antonius.

-        Csend legyen, Antonius! – csattan fel az elnök – Maga pedig tudja a dolgát. Jöjjön a következő cetli.

A férfi ismét elmélyeszti tenyerét a kalapban, és kiemel egy cetlit. Amikor azonban szétnyitja azt, és elolvassa a rajta álló nevet, az ő szeme is elkerekedik. Egy régi ismerős…

-          Ferdinand Steiner.

-          Nocsak – emelkedik fel a székéből Snow elnök. Tekintetével ölni lehetne, amikor meghallja ezt a rémséges nevet – Steinert mondott? Ő egy egészen különleges eset.